Tudom,hogy én vagyok a hülye állat amiért nem kapcsolom ki a telefonomat éjjelre. Mostantól ki fogom.
Arra keltem ma hajnali fél4-kor, hogy csöng a telefonom. Reflexből felvettem, pedig számomra ismeretlen volt a telefonszám.
Közölte velem Máté, hogy Pasinak betört az orra, a baleseti ügyeleten vannak, menjek már oda mert ő csatak részeg és azt sem tudja mit csináljon vele.
Az a mocskosmód áldott jó szívem. Az. Elmegyek a halál f@$zára komolyan….
Mérges vagyok nagyon. Kell ez nekem? Nem…
Egyáltalán nincs szükségem ezekre a hercehurcákra.
Nem való ez nekem…
Jah persze a lényeg…mármint,hogy mekkora egy idióta barom vagyok. Hajnali 5:25 van. Most itt fekszik mellettem Pasi törött orral. Alszik. Legalábbis szuszog. Remek időtöltés azt figyelni,hogy valaki rendesen veszi-e a levegőt.. (már ha veszi…)
Szebben is eltudtam volna képzelni ezt a vasárnap hajnalt. Pl.: nyugodtan alszom, EGYEDÜL!

Na mi vagyunk azok, akik soha nem tanulunk. Főleg egymástól.
Olyan dolgokba megyek bele, amikről jól tudom,hogy rossz vége lesz. Mégis úgy érzem,hogy kénytelen vagyok meglépni ezeket a lépéseket. És hogy miért? Nemtudom…
Talán bizonyítani akarok magamnak, talán a külvilágnak… bizonyítani,hogy mire vagyok képes. Amivel nem is lenne gond, ha a kezdeti sikerek után nem esnék pofára, és nem zuhannék meg lelkileg.
Magamhoz édesgetem az embereket, majd ellököm őket. Annyira szeretném elmagyarázni,hogy miért…de képtelen vagyok rá. Nem velük van a gond, hanem velem. Mostanra tényleg lelkileg defektes lettem… Az egyik percben akarom azt, amit megkaphatok, majd hirtelen rájövök,hogy nekem erre az égegyadta világon semmi szükségem nincs.
Azt hittem szerelmes vagyok… majd gyorsan lebeszéltem magam a dologról. Megbeszéltem magammal,hogy nem vagyok az, nem jól érzem. Csak a dolog hiánya miatt ragaszkodom az illetőhöz. “Sikerült”. Már ha ezt sikernek lehet nevezni.
Nem tudom, hogy mire van szükségem. Pihenésre? Bulizásra? Utazásra? …
Nincs ötletem.

A 3 napos hétvégét úgy döntöttem, hogy meghosszabbítom 2 nappal ezért szabadságot vettem ki csütörtökre és péntekre. Betty-ék társaságában fogom tölteni ezeket a napokat, jó messze az otthontól. Jó megint kiszakadni a városból és abból a közegből ami a városban van. Unalmas, lassú, kiábrándító.
Szerdán hamarabb leléptem a munkából, hogy összepakolhassak és elintézhessem a dolgaimat mielőtt elindulok Pestre. Az utolsó IC-vel indultam neki a hosszú hétvégémnek ami 19:05-kor indult. Annyira komolyan vettem a hosszú részét a dolognak,hogy sikerült egy 147 perces késést produkálnia a vonatnak, ugyanis Hajdúszoboszló tövében elütött valakit a vonat. 2 órán keresztül vesztegeltünk, amíg tartott a helyszínelés. Borzalmasan mérges voltam. Az a tehetetlenség ami ilyenkor elfogja az embert, borzalmasan frusztráló. Éjfél is elmúlt amikor felértem Pestre. Nagyon nyűgös voltam már akkorra, de legalább Bence kijött értem az állomásra, így nem kellett taxiznom. Hajnali 1 is elmúlt mire ágyba kerültem és végre aludhattam. Azóta meg intenzíven pihenek és azt csinálom ami jólesik. Na meg persze mérhetetlen költekezésbe kezdtem :))

Úgy alakult,hogy döntöttem és adtam egy esélyt. Kár volt… röpke 2 hét alatt rájöttem,hogy ez nekem egyáltalán nem jó. Kényelmetlen és kellemetlen volt az egész, arról nem is beszélve,hogy fejben és lélekben is mindig elkalandoztam. A tetteimről meg ne is beszéljünk…
Szóval még az elején véget vetettem ennek az egésznek, a későbbi problémák elkerülése végett. Probléma lett így is, de még mindig nem annyi mint amennyi hónapok múlva lett volna.
Kicsit megint megzuhantam, na de ezt nem engedhetem meg magamnak, hogy huzamosabb ideig tartson.

Eddig -14kg.
Október elsején 84kg voltam. Február 26-án pedig 68 kg.
Még -5 kg és egy kis izmosítás és azt hiszem jól fogom magam érezni. De majd meglátjuk :)
Az edzés bevált, határozottan sokat formált rajtam. Folytatom továbbra is.

Tavat van! Batnak a madajak! ;*

Nos. Együtt vagyunk. Mármint “hivatalosan”. Ezzel nincs semmi gond. Örülök. Ő is örül.
DE
… Jöttem ma hazafelé és a buszon rám jött egy pánikszerű dolog. Elkezdtek kavarogni a fejemben a dolgok. Hogy most akkor el kell számolnom az időmmel. Ne mehetek csak úgy és oda ahova én akarok. Nem flörtölhetek és nem kezdhetek ki azzal akivel akarok. Nem azt mondom,hogy elmennék kettyós ribancnak… De most akkor így ennek vége. Nem rég kezdtem el élvezni az életet és akkor most ezzel ez oda van.
Jó, persze jó dolog,hogy van valaki aki szeret. Akinek fontos vagyok … De ez a sok “hercehurca” amit az egyik barátom is mondott… Én nem akarom ezeket a hercehurcákat!!!
Nem tudom, hogy mit tegyek. Hogy most tényleg nem akarom, vagy csak elszoktam ettől a fajta kapcsolattól és meg kell szoknom ezt a fajta állapotot.
Komolyan mondom, hogy ennyire tanácstalannak még az életbe talán nem éreztem magam….
Valaki segítsem… !!!